Kedvenc helyemmé az 5.emeleti tanulósarok vált az egyetemi könyvtárban. Már eddig is megesküdtem volna, hogy a hely elvarázsolt, az épületből való kijutás ugyanis úgy működik, hogy hatszor kell balra fordulni, kétszer elmenni ugyanazon tanulóboxokban roskadozó, kósza, elvetemült diákok háta mögött ahhoz, hogy megtaláljam a liftet. Lépcsőből több is van, de miután a múltkor beragadtam több szint közt (nem volt kijárat), egyelőre ragaszkodom a lifthez. Bár lehet, abból is több van. Az 5. emelet valójában a 4. emelet félemelete, a kis zugomból lelátni a 4. emeleten mászkálókra, valamint sarki elhelyezkedése lévén rálátás nyílik az egyetemet körülvevő épületekre. Ha már jártam volna más amerikai városban, azt mondanám: echte amerikai épületek ezek, mintha Disney-landből kölcsönözött papír-díszlet volna csak mind, amelyek mögött valójában sivatag terül el végeláthatatlanul.
Amikor ma a kedvenc kis zugomba igyekeztem, az egyik soron áthaladva egy könyvszekció vad integetésbe kezdett: “Hahó! Gyere ide, itt vagyunk!” – egy egész sor könyv az emberi táplálkozásról. Köszönöm szépen, könyvek, pont ez hiányzott, mert még nincs jobb dolgom mára, mint az érdeklődési körömmel foglalkozni. Az első könyv, amit leemeltem, így hangzott:”Diet of Man: Needs and Wants” (Az emberi étrend: szükséglet és vágy – szabadon fordítva). A könyv 1977-es kiadás, ez már a brit Vegán Társaság 1944-es megalakulása után, de még jóval a Kína Tanulmány 2005-ös nyilvánosságra hozatala előtt jelent meg. Roppant izgalmasnak találom a benne írottakat, ezért arra gondoltam, egy pár oldalt megosztok veletek. A “veganizmus” vagy “vegán” kifejezés nem szerepel benne, a “vegetáriánus” szóra egy hivatkozás mutat csak, gyors átlapozgatással nem találtam komolyabb kifejtést a témáról.
A fenti kép jobb oldalán található szöveg arról szól, 19. század első felében, az brit ipari forradalom idején a bevitt energia 70%-a szénhidrátból, 20%-a zsírból, és csak 10-11%-a származott fehérjéből. A kései 19. században rendeződött át ez az arány, amikor a jövedelmek növekedésével több állati eredetű táplálék vált elérhetővé. Persze semmilyen következtetést nem vonnék le ebből az egyedüli információból, érdekes viszont a pár oldallal később található ábra:
Ez a gráf azt mutatja, hogyan változott az étrend tápértéke valamint a bevitt kalória mennyisége egymáshoz képest a jövedelem növekedésével. Érdekes megfigyelni, ahogyan a jövedelem emelkedésével a hasznos tápanyag görbéje lehanyatlik, míg a kalóriabevitel felível. Ez persze becsült arány, ahogyan a gráf alatti képaláírás is mutatja, azonban így is gondolatébresztő.
Az egyik kedvenc bekezdésem a fenti, amely azt taglalja, miként a felnőtt egyének állati zsiradékból származó energiabevitelét növény forrásból származó telítetlen zsírsavakra cserélve az egyén meg tudta tartani a súlyát és egyúttal csökkentette bizonyos betegségek kialakulását. Arról is beszél, hogy az állam vagy az egyén felelőssége az étkezési szokások megváltoztatása. “The decision whether to take any legislative action will ultimately have to be made by the citizens of this country, and they should have available reliable, objective evidence.” Magyarra valahogy így fordítanám: “Bármilyen jogalkotási intézkedést meghozásáról az ország állampolgárai kell, hogy döntsenek, és ehhez megbízható, objektív információkkal kell rendelkezniük.“ Továbbá: “Az általános kérdés felmerül: milyen intézkedést – ha bármilyet is – kellene a kormánynak és a társadalom egészének megtennie ezen körülmények között. Mind elfogadjuk azt az alapelvet, hogy a kormány bizonyos felelősséggel rendelkezik az egyén egészségi állapota felett. Ha létezik igazán meggyőző bizonyíték arra, hogy az étrend jelentősen hozzájárul egy betegség kialakulásában, akkor a kormánynak jogában áll pénzügyi, és egyéb intézkedéseket meghoznia az étrendi szokások megváltoztatásának érdekében.” Kié tehát a felelősség? Roppant érdekfeszítő!
A következő kedvenc bekezdésem így hangzik: “A jövőben alaposabban fel kell fedeznünk az étrend és a megbetegedés közötti kapcsolatot mint ma. A magas zsírtartalom, vagy magas fehérje bevitel, mint a vastagbélrák okozói, illetve hozzájáruló tényező, vagy a rostbevitel a különféle bélrendszeri megbetegedésekben játszott megelőző szerepe olyan példák, amelyek rögtön eszünkbe jutnak.(..) Némely különbséget (földrajzi elhelyezkedés és megbetegedés kapcsolatában – én ) talán genetikai tényezők okozznak, azonban a környezet hatása valószínűsíthetően sokkal nagyobb, és az étrendbeli különbségek jelentős fontossággal bírhatnak.”
Milyen érdekes, hogy a húsfogyasztást, tejfogyasztást propagáló média az elmúlt évtizedekben egészen mást képet festett a témáról, a lehetséges kockázati tényezőkről szóló ismeretek még lábjegyzetként sem jelennek meg az emlékezetemben. Visszatérve a könyv soraihoz, hol van tehát az állami felelőségvállalás? Hol kezdődik az egyén felelőssége, hogy megszerezze azokat az ismereteket, amelyet bizonyos érdekek nem engednek nagy nyilvánosságra jutni? Melyek lehetnek azok az érdekek? A TESCO-n átvándorolva, olyan terméket keresve, amelyben nincsen semmilyen állati származék, fel tudjuk mérni, mekkora biznisz a hús-, és tejipar?
Mindez tehát ’77-ből, a Google előtti korszakból. Ma már számtalan kutatás, tudományos publikáció ingyen hozzáférhető az interneten, amelyeket orvosok, bloggerek, aktivisták, feldolgoztak, hogy az emészthető legyen az átlag ember számára. Szeretnék segíteni azzal, hogy belinkelek pár forrást a tudomány mai állása szerinti eredményekről a témával kapcsolatban. A kérdés nem csak a feldolgozott termékeket, vagy vörös húsokat érinti, hanem minden állati eredetű terméket, beleértve a halat, tejtermékeket is.
- A független NutritionFacts.org oldal cikke szerint tehéntej fogyasztása stimulálta a humán prosztata rák sejtjeit 14 különböző vizsgálat átlagos 30%-os növekedést mutatott rákos sejtek növekedésében. A mandulatej több, mint 30%-kal visszafogta ezt a növekedést.
- A World Health Organizatnion (WHO) cikke itt a feldolgozott és vörös húsokról itt található: “IARC Monographs evaluate consumption of red meat and processed meat”
- Video a Cornell University professzorától, T. Colin Campbell Phd -től.
- A Harvard egyetem kutatásai azt mutatták, körülbelül háromszoros valószínűséggel fejlődött ki azoknál vastagbél rák, akik napi rendszerességgel fogyasztanak húst. A Physicians Committee teljes cikke
A későbbiekben igyekszem majd további, illetve magyar forrásokkal bővíteni a listát, de ne félj használni a Google-t, a rendelkezésre álló információ ma már óriási, és a
téma fontossága megkérdőjelezhetetlen. Szenteljünk időt a kérdésnek. Nem a félelemkeltés a cél, hanem a tájékozottság növelése. Az állati termékek fogyasztása opcionális. Tudományos tény, hogy semmilyen olyan összetevő nem található meg az állati eredetű ételekben, amely nem volna jelen a növényi táplálékban. (Tudományos forrás: itt, további tudományos publikáció a vegetáriánus illetve vegán étrendről: itt: ) Ha belegondolsz, a növényevő állatok- mint például a ló -is izmos, nagy méretű élőlényekké fejlődnek, akárcsak a húsevő emlősök -mint például az oroszlán. Míg az oroszlán nem választhatja meg a táplálékát (növényi táplálékon elpusztulna), addig az embernek rendelkezésére áll ez a döntés. Ha az állatok elfogyasztása szükségtelen, sőt, láthatólag (és tudományosan bizonyítva) bizonyos megbetegedések katalizátora, ugyan mi indokolja azt azt a borzalmat, amit a húsipar művel velük? Mi indokolja a haszonállatok takarmányozása miatt másodpercenként 1-2 hold esőerdő kiirtását? Mi értelme a Föld vízkészletének egyharmadát megitatni a haszonállatokkal? És mindez csak a jéghegy csúcsa, ha a húsipar Földi életre való hatásait vizsgáljuk. Elképzelhető, hogy ezek az összefüggések nem véletlenek, és az ember eredendően növényi táplálékon mutat optimális működést? Egy érdekes cikk az igazmondo.blog-ról arról, hogy mennyiben mutat növényevő, húsevő, illetve mindenevő karakterisztikát az ember biológiai felépítése és működése.
A teljesség igénye nélkül szerettem volna megosztani ezt a pár gondolatot. Úgy sejtem, a “Diet of Man” című könyvet soha többé nem találom meg, elveszett az elvarázsolt könyvtárban. A következtetés, amit én le tudtam vonni ebből az afférból a fekete fedeles könyvvel az, hogy azok a morális kötelességgel kapcsolatos kérdések, amelyek nap mint nap foglalkoztatnak engem, egyáltalán nem újkeletűek.
Az én személyes tapasztalatom az, amilyen idegennek tűnik a növényi táplálkozás, annyira egyszerű, és magától értetődő, amikor az ember megérti, hogyan kapcsolódik össze az a számtalan terület, amelyre az állatok kihasználása hatással van. Csak bíztatni tudlak arra, hogy ne félj az információktól. Az én saját utam a veganizmussal (amiről majd később még fogok írni) igazi szerelem, életem legjobb formáját köszönhetem neki, de erről majd egy másik alkalommal. 🙂
Egészséges napot kívánok Neked, és szeretteidnek.
veganvueblog.wordpress.com 